A nemzeti összetartozás és szolidaritás jegyében, valamint a „legnagyobb székelyre”, Orbán Balázsra emlékezve döntött úgy Berettyóújfalu önkormányzata, hogy a Városháza homlokzatára kitűzi a székely zászlót.
Az ünnepségre március 22-én került sor, amikor is a Városháza dísztermében megjelent helyi és környékbeli települések elöljárói, valamint Székelylengyelfalva küldöttsége előtt Dr. Kövér László, a magyar országgyűlés elnöke helyezte el harmadmagával a székely zászlót az épület homlokzatán.
A teltházas közönséget – köztük Rácz Róbert megyei kormánymegbízottat, Pálfi Anikó járási hivatalvezetőt, Bíró Zsoltot, a Magyar Polgári Párt elnökét, Muraközi Istvánt, városunk polgármesterét - Dr. Vitányi István, a térség országgyűlési képviselője köszöntötte, aki Hajdó István, Székelylengyelfalva néhai esperese, plébánosa, Csíksomlyón elmondott szavait idézte, majd röviden ismertette Székelylengyelfalva szülöttének, Orbán Balázsnak az életét. Méltatta a honatya Orbán Balázs közéleti tevékenységét, hiszen a legnagyobb székely 1881-től haláláig, 1890-ig képviselte Berettyóújfalut a magyar országgyűlésben. Idén pedig éppen 150 éve tartotta székfoglaló beszédét a Magyar Tudományos Akadémián – derült ki az előadásból.
Határok feletti nemzetegyesítés
Kövér László ünnepi beszédében a korabeli Székely Nemzeti Tanács 1918 decemberében elhangzott drámai felhívását idézte: „Ha felbomlik a rend, minden rongy úrrá lesz rajtunk. (…) Ne hagyjátok ezt a hazát nyomorultul elpusztulni. (…) Maradjatok együtt, álljatok össze!” Abban a történelmi helyzetben, amely rövidesen tragédiába torkollott, a hazát és önbecsülést megmenteni akaró magyarokban csak a nemzeti lobogó és a székely zászló tartotta az erőt – szögezte le a szónok. Majd okozati összefüggésre hívta fel a figyelmet a 85 évvel később történtekre. 1918-19-ben, miközben magyar emberek fordultak szembe egymással, magyar katonák emeltek egymásra fegyvert, addig 2004. december 5-én békeidőben kerültek egymással szembe a nemzetünkre és nemzettársainkra igent mondó magyarok a nemzetüket megtagadó és nemzettársaikra kenyérféltésből nemet mondó magyarokkal. Az okozati összefüggés az, hogy a magyarok közül túl sokan hitték azt, hogy egyéni boldogulásuk, egyéni túlélésük ára a közösséghez való tartozásukról való lemondás – emelte ki a házelnök. A továbbiakban Kövér László hangsúlyozta: a mi időnk magyarjainak feladata, hogy önmagunkban, gondolkodásunkban lebontsuk a határokat, hogy elhiggyük: nem vagyunk többé „határon inneni” és „határon túli” magyarok, hanem egymásra utalt magyarok vagyunk. 2010-ben a magyarországi magyar választópolgárok felhatalmazást adtak Magyarország megválasztott vezetőinek, hogy építsék újjá a magyar államot és erősítsék meg a magyar nemzetet. Ez a határokon átívelő nemzeti újraegyesítés alapja és célja, az új országgyűlés pedig megteremtette a magyarok egymásra találásának közjogi alapjait is – tette hozzá.
A székely zászló kitűzése a Székelyföldön azt jelenti, hogy az ottani magyarság nem adja fel jogait, a nálunk való kitűzése pedig azt, hogy figyelünk. Figyelünk a velünk összetartozókra, támogatjuk a székelység küzdelmét az autonómiáért, a kulturális önrendelkezésért, az Erdélyből és a Székelyföldről 90 éve szakadatlanul folyó forráskivonás befejezéséért. A székely zászló azt üzeni Berettyóújfaluban, a néhai Bihar vármegye legnyugatibb szegletében, hogy itt tudják és értik, hogy a magyarok összetartoznak. Azt jelenti, hogy az itteniek ismerik és szeretik a székelyeket, segítik küzdelmeiket, azt jelenti, hogy Orbán Balázs nem élt hiába, s van, aki folytatja küzdelmét – fogalmazott Kövér László, aki azt kívánta ehhez, hogy mindannyian járjanak sikerrel ezen az úton.
Tudós, polihisztor, politikus
Orbán Balázs élete és üzenete címmel tudományos előadások hangzottak el. Elsőnek Kolozsvári István etnográfus, Berettyóújfalu kulturális menedzsere tartott előadást a XIX. századi tudós, polihisztor, politikus életéről, munkásságáról, majd Bálint Domokos, Székelylengyelfalva tanácsosa következett.
Kolozsvári István élvezetes előadása elején Andrásfalvy Bertalant idézte, aki szerint „ahol elvész a közösség, ott elpusztul a föld. Az ember közösségre van ítélve, ember és ember között, ember és természet között, valamint ember és Isten között. Ez utóbbi summája az előző kettőnek.” A továbbiakban ismertette az 1829. február 3-án az Udvarhely megyei Lengyelfalván született Orbán Balázs, a „legnagyobb székely” fordulatos, kalandokkal teli életét. Bejárta Európát, de megfordult Palesztinában, Szíriában, Arábiában, Egyiptomban, Görögországban. Négy évet töltött Victor Hugó társaságában, akinek fiaitól tanulta meg a fényképezés művészetét, s ő volt az első, aki a fotózást tudományos munkára használta. A Székelyföld leírása című művében lévő fametszetek az ő fényképei alapján készültek. Egyesülés párti volt, Magyarország és Erdély unióját tényként könyvelte el. Orbán Balázs a hun-székely-magyar rokonság mellett tört lándzsát. Számára természetes volt, hogy a magyarok a hunoktól származnak. Attila és Csaba királyfi személyével sokat foglalkozott. 1881-től lett Berettyóújfalu képviselője a törvényhozásban, de aztán sem felejtett el a székely nemzet felemelkedésén munkálkodni. 1890. április 19-én bekövetkezett halála után földi maradványait négyszer temették el. A végső síremlék avatásán emlékbeszédet Nyírő József mondott: „…nincsen ezen a földön egyetlen fűszál, egyetlen porszem, amely őt ne ismerné, lényege ne volna, nincsen öröm és nincsen jaj, mely testvére ne volna, nincsen egyetlen tenyérnyi hely, melyet lába ne érintett volna, élet és igazság, melyet világgá ne kiáltott volna…”
Tudását szülőföldjén kamatoztatta
Bálint Domokos beszéde elején emlékeztetett arra, hogy hazájában törvényszéki perek sokasága indult a zászlóhasználat betiltása ellen, holott a szimbólumok születése, létezése több száz esztendőre nyúlik vissza. Ám a berettyóújfaluiak és Magyarország megannyi településének lakói az összetartozás jegyében együtt éreznek a székelyföldiekkel, a lengyelfalviakkal, azért, hogy szabadon használhassák nemzeti szimbólumaikat – szögezte le a tanácsos. Szólt továbbá a két település közötti mintegy másfél évszázados kapcsolatáról, mely napjainkra egyre inkább kiteljesedik, hiszen elöljárók és magánemberek is egyre gyakrabban keresik fel egymás települését. Orbán Balázs nem világhírű egyetemeken szerezte tudományát, hanem az önképzés lehetőségeit használta ki. Világot járt emberként azonban tudását és tapasztalatait szülőföldjén kamatoztatta. Ennek kapcsán a szónok megjegyezte: lassan megszámlálhatatlan azok száma, akik lemondanak a szülőföldön maradásról, a gyökerekről, pedig – Széchenyi szavaival élve – „Semmi sem emelheti fel anyaföldünket, csak agyvelőnk s kezünk”.
A székely lobogót Kövér László Vitányi István és Bálint Domokos társaságában tűzte ki a Városháza homlokzatára.
Az ünnepség nemzeti imánk és a székely himnusz eléneklésével zárult.