A 174 évvel ezelőtt kitört 1848-49-es forradalom és szabadságharcra emlékeztek városunkban március 14-én. A hagyományokhoz híven a megemlékezés a református templomban igehirdetéssel kezdődött, majd a népligeti életfáknál folytatódott.
Szabóné Nagy Andrea az alkalomra János evangéliumának 15. részéből választott igét, mely szerint „Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért”. A lelkipásztor ezt követően három ma is fontos fogalomra hívta fel a figyelmet.
A megemlékezés a népligeti életfáknál folytatódott, ahol Dr. Vitányi István mondott ünnepi beszédet. Az országgyűlési képviselő kiemelte: azokra a hősökre, forradalmárokra és szabadságharcosokra gondolunk vissza minden év március 15-én, akiknek köszönhetően ma polgári demokráciában élhetünk.
Vitányi István hozzátette: 1848 eszméi is utólag igazolódtak be teljesen, mert hiába történt meg a kiegyezés, ami után következtek a boldog békeidők.
Az országgyűlési képviselő felhívta rá a figyelmet, hogy bár előbb vagy utóbb mindig ki tudtuk vívni a szabadságunkat, szüntelenül törekednünk kell önrendelkezésünk megtartására. Ezzel tartozunk őseinknek, mindenkori szabadsághőseinknek, elesett honvédjeinknek, az általuk árván hagyott családtagjaik emlékének.
Vitányi István gondolatait azzal zárta, mutasson nekünk utat eleink bölcsessége, valamint példát a szabadságharcosok elkötelezett kitartása.
A beszédet az „Idvezlégy, szép hajnal!” című ünnepi műsor követte Csepei Róbert és Meleg Vilmos nagyváradi színművészek előadásában.
A megemlékezés ezúttal is koszorúzással ért véget. Az önkormányzat mellett helyi, egészségügyi, oktatási intézmények, a történelmi egyházak, rendvédelmi szervek, politikai pártok, társadalmi szervezetek képviselői, valamint a város polgárai helyeztek el koszorúkat és virágokat az 1848-49-es népligeti életfánál.