Falucskai Jenő igazgató úrral szinte napra pontosan 17 éve készített interjút már nyugdíjazása után Harasztosi Csaba, a Bihari Hírlap munkatársa. Az Arany János Gimnázium nyugalmazott igazgatójával készült portréból most egy kis ízelítő. A teljes cikk a Bihari Hírlap márciusi számában lesz olvasható.
- Kezdjük a beszélgetést 1951-gyel. Miért nem érezte jól magát a minisztériumban fiatal pedagógusként?
- Komlósi Imre barátommal a személyzeti osztályra kerültünk, ahol káderügyekkel kellett foglalkozni. Akkoriban ez nem volt valami üdítő foglalatosság.
Berettyóújfalui évek egészen a nyugdíjig
- 1955-től kezdődött életének hosszú szakasza.
- 1954-ben tanítottam a gimnáziumban, majd 1955-ben kineveztek igazgatónak, ami 1988-ig tartott. A nyugdíj után is még évekig tanítottam.
- Milyen volt a kapcsolat szakmailag és emberileg a tanári karral?
- Ragyogó tanárok voltak, hogy néhányat említsek: a Gargya és a Nyirkos házaspárok, Tóth Pál, Lövei Károly, Nagy Miklós, Mányi Gábor és hosszan sorolhatnám.
- Igazi jó viszony volt a diákokkal is. Ma is emlegetik a találkozókon, hogy igazgató úr emlékszik még a bejáró felelősök nevére is.
- Tudtam, hogy a bejáróknak időnként sanyarú a sorsa. Ki voltak szolgáltatva a közlekedésnek, a kalauzoknak és az időjárásnak. A vonalakon a felelősöket ők maguk választották meg. A nagyszünetben bejöttek hozzám és elmondták gondjaikat.
Órán kívüli foglalkozások – kapcsolat az állami vezetőkkel és a diákokkal
- Annak idején beleszóltak-e a nagyközség, majd a város vezetői az oktató-nevelő munkába?
- Mi az „aranyjánosos” diákok összehasonlíthatatlanul jobban tiszteltük igazgató urat és tanárainkat, mint a mai nemzedék.
A teljes cikk a Bihari Hírlap márciusi számában lesz olvasható!