Ragyogó napsütés köszöntött legszebb nemzeti ünnepünk reggelén hazánkra, így Berettyóújfalura is. Az 1848/49-es forradalomról és szabadságharcról való megemlékezés a református templomban ünnepi istentisztelettel kezdődött, melyen igét hirdetett Domahidi Nelli református lelkésznő.

Március 15-e a magyar nemzet szabadságünnepe - kezdte a lelkésznő, majd így folytatta: „Ezen az ünnepen lehet és kell arról beszélni, hogy jó magyarnak lenni. „Magyarnak lenni nem degradáló, nem nacionalizmus, nem előny, de nem hátrány, nem dicsőség, de nem szégyen, hanem feladat. Isten a történelem folyamán megtartotta ezt a népet, nemzetet, és hazát adott neki. Miért nehéz mégis arról beszélni, hogy magyarnak lenni jó?” – tette fel a kérdést. – „Ha a gyökerét keressük, a legmélyebbre ható gyökere, hogy a nép elfordult az Istentől. Egy nép, egy nemzet megmaradására csak akkor van garancia, ha a nép az Istenre tekint. A keresztyén ember számára ez a nap, nem pusztán egyszerű hazafias ünnep, hanem annál sokkal több. A keresztyén emberben mélyen ott él a szabadságvágy, mert Isten az embert nem szolgaságra, hanem szabadságra teremtette. A szabadságot a Szabadító Isten adja. Ezért először is jó keresztyénné, hívő emberré kell válnunk, mert a jó keresztyén ember lehet jó magyar, a sorrend megfordítva erőtlen. Igaz ez egyénre és népre egyaránt.”

 

„A történelem folyamán sokszor megszabadította népünket az Isten, még egy elbukott szabadságharc után megőrizte és kiemelte, de egy szempillantás alatt odalett a hála, az elégedettség és zúgolódott és elégedetlenkedett a nép. Mert panaszra mindig van ok, nem volt és nem lesz olyan korszak és időszak, amikor nem lenne okunk a panaszra. De milyen az az ország, nép, egyén, aki csak panaszkodni tud, és nem veszi észre, hogy mennyi mindenért hálás lehetne.

A múlt szép, vagyis megszépült idővel.   A jelen áldozatot vár és követel tőlünk. Egyre kevesebben érzik az, hogy feladatuk van, feladat, amit Isten bízott rájuk. A múlt fontos, fontos, hogy emlékezzünk, honnan vezetet, miként szabadított ki minket Isten, de a jelen tettre késztet, a jelent mi alakítjuk külön-külön, azzal, amit hozzáteszünk, amilyen áldozatot vállalunk érte. Ezen az ünnepen is arra hívja fel a Szabadító Isten a figyelmünket, hogy feladatunk van, melynek elvégzéséhez hitre van szükségünk. Hit nélkül nincs a múlt tisztánlátása, nincs küldetéstudat, és nincs jövőkép. Mert rendszerek jönnek és mennek, pártok tűnnek fel és tűnnek el a politika színterén, ígéretek hangzanak és vállnak semmissé, elfelejtetté, törvények születnek és töröltetnek, de az Isten igéje és ígérete hű, igaz és örök, nem változik, mert Isten betartja ígéreteit.  Nincs számunkra ennél fontosabb bizonyosság és tudás. A múlt eseményeire nézve, de a jövőbe vezető Istenben bízva ünnepeljünk és éljünk!” 

A népligeti kopjafánál egybegyűltek előtt ünnepi beszédet Muraközi István mondott, aki elöljáróban leszögezte: a magyar történelem évszázadai úgy alakultak, hogy a magasztos, felemelő pillanatokat idővel vereség, fegyverletétel, megszállás és megtorlás követte. Ám az 1848-49-es forradalom és szabadságharc áldásos hatása a mai napig érezhető. Annak idején az ország hosszú évszázadok után először, önerejéből, a saját területén európai színvonalú hadsereget volt képes szervezni, amely kiállta a harcot Európa egyik legerősebb hadával szemben, s végül a cári Oroszország katonaságát kellett segítségül vívni a magyarok legyőzéséhez.

A továbbiakban a szónok párhuzamot vont ’48 és napjaink történései között, hiszen ma is folyamatos harcot vívunk, csak a csataterek helyett a nemzetközi fórumokon és piacokon zajlik ez a harc. És ma is vannak olyanok, akik a nemzet érdekei elé az idegen hatalom érdekeit helyezik, elbújtatva benne saját személyes és pártos igényeiket, ezzel is bizonyítva elkötelezettségüket – húzta alá.

Muraközi István ünnepi beszédében kiemelte a márciusi ifjak 12 pontjából az elsőt – Legyen béke, szabadság, egyetértés! – amely mintegy keretet ad polgári fejlődésünk évtizedeinek, s amellyel zárul Magyarország új Alaptörvénye, jogrendünk alapja, egyben szerződés a múlt, a jelen és a jövő magyarjai között. - Éppen ezért kell ma fejet hajtanunk a felelős államférfiak, a szabadságot védő tábornokok, tisztek és közkatonák előtt, a saját útját választó nemzet előtt – hangsúlyozta a polgármester.

Beszéde végén Muraközi István azon meggyőződésének adott hangot, miszerint 1848 forradalma a magyaroké volt és az is marad. Ez az egyetlen ünnepünk, amit semmilyen nemzetellenes erő nem tudott kisajátítani, s annak ellenére, hogy 1849-ben elbukott, boldog ünnepünk. – A mai törvénykezés sem más, mint 1848 jogfolytonossága, melyből nem engedhetünk. Ahhoz, hogy méltó örökösei lehessünk 1848/49 szellemiségének, a jogi és piaci csatatereken sem tehetjük le a fegyvert. Ugyanarra kell törekednünk, mint a márciusi ifjaknak, és akkor bárhogy is végződnek a tényleges harcok, az eredmények hosszú távon nem maradhatnak el – zárta ünnepi beszédét a polgármester.

A Bessenyei György Szakközépiskola, Szakiskola, Speciális Szakiskola és Arany János Kollégium tanulói ünnepi műsort adtak elő „Ébreszd fel alvó nemzeti lelked!”- címmel.

Az ünnepi megemlékezés zárásaként az önkormányzat, az intézmények, az egyházak, a pártok, civil szervezetek, egyesületek képviselői elhelyezték a tisztelet koszorúit. A koszorúzás alatt az Ifjúsági Fúvószenekar játszott Szilágyi Péter karnagy vezényletével.