2026-03-16 10:57:47 |

1947-ben ezen a napon Kovács Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát a megszálló szovjet hatóságok jogellenesen letartóztatták, majd a Szovjetunióba hurcolták. A politikus emblematikus letartóztatása az első állomása volt annak az eltervezett folyamatnak, amely során a kommunista párt az ellenszegülők kiiktatásával a totális egypárti diktatúra kiépítése felé haladt. Kovács Béla sorsa egyfajta típuspéldája lett azoknak, akiket ma a kommunizmus áldozataiként tarthatunk számon. Emlékükre ezúttal „A tanú” című, máig az első számú magyar kultuszfilmet vetítették a művelődési ház Erdélyi Gábor termében. A Rákosi-korszak túlkapásait a hatvanas évek második felétől már lehetett némi kritikával illetni, Bacsó Péter rendező, forgatókönyvíró 1968 és ’69 között készült alkotása pedig nyíltan a személyi kultusz korszakát figurázta ki. Merész hangneme ellenére a szatíra forgatókönyve viszonylag gyorsan zöld utat kapott, a forgatást később mégis le kellett állítani, és a folytatás feltételeként a direktor mellé politikai biztost neveztek ki. A sok változtatás ellenére a játékfilmet mégsem engedték bemutatni, az első hivatalos vetítésre közel 10 évet kellett várni. Ekkorra azonban „A tanú” már beépült a köztudatba, a betiltás alatt ugyanis kézről kézre járt a kópiája. Az 1981-ben a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon is bemutatott kultuszfilm egyfelől tanulságos és szórakoztató mementója az újkori magyar történelem egyik legnyomasztóbb periódusának, másrészt a konkrét történelmi kontextustól megfosztva is érvényes a mondandója a naiv, alapvetően jó szándékú kisember, valamint az őt kénye-kedve szerint ráncigáló hatalom örök konfliktusáról.